Nincs is jobb zene a világon

Igazából most semmi sem jut eszembe, semmi érdekes, meg semmi olyan ami, bárkinek is felhívná is a figyelmét bármire is. Azon azért gondolkodom reggeltől estig, miért vagyok olyan, amilyen, de ez szerintem a korral jár. És a nagy kédés még mindig megvan , miért vagyok annyira különböző mindenkitől. Illetve nem vagyok, de egy két dologban igenis vagyok. Itt van például a zene. Megveszek ezért az őrületes monotonitásért. Klaus Schulze, Ash Ra Tempel, vagy úgy egészben a Berlin-School az őrületbe tud kergetni. Azt érzem, hogy ezt a zenei stílust nekem találták ki. Schulze Ion-ját többször is meg tudom hallgatni egymás után, vagy a Constellation Andromeda-t. A Friendship lemezről nem is beszélve. Csak azt nem értem miért alakult ez így? Imádom ezeket a zenéket, a monotonitás, a lassú hömpölygő szintizene, órákig tudom őket hallgatni. Csak nem tudom, mert egy track jobb estben is legalább 30-35 perc. Éshát más dolgom is van, mint egész nap a gép előtt ülni. De az egyben jó is, mert egy szép hosszú Berlin School (Klaus Schulze, Ashra, egyebek, mindenki helyettesítse be a kedvencét) tracknél nincs is jobb zene a világon.