"Beláttam a paraván mögé, láttam a bábosokat, láttam a zsinórokat és a kereteket, melyekre a zsinórokat rögzítették. Láttam, hogy a darab minden szereplője csak bábu. Ma is látom a bábosokat és a zsinórokat és a kereteket, melyekre a zsinórokat rögzítették de a darabot, amit játszanak, életnek hívják."
Valamelyik éjszaka, asszem tegnapelőtt hallgattam a Kabarécsütörtök évadokat, és benne volt Gálvölgyi János Bohócdala. Szomorkás, melankolikus, kicsit sete-suta, de nekem tetszik.
