Ma reggel visszatértem egy pillanatra az "öreghez". So long ago, so clear. Jon Anderson és Vangelis. Csodazene. Szerintem Vangelisre a jövőben úgy fogunk emlékezni, mint most Bach-ra, Beethovenre, vagy Mozart-ra.
Jah, és mostanában hallgatom Grieg: Peer Gynt-jét és a Piano Concertot (In A Minor, PO 16.). No ezek se semmik. Miért térek vissza a klasszikusokhoz?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése