Unom már a mindennapi moónika sós délutánokat

Néha, mint például most is, azt szeretném, ha már nem laknék itthon. Mert azt tehetném, amit én szeretnék, és én vállalnám érte a felelősséget. Unom már a mindennapi moónika sós délutánokat, és azt hogy nem történik semmi. Minden délután egyre unalmasabb és unalmasabb itthon. Nehéz elvoselni, de nem akarok veszekedni senkivel, ezért inkább elfogadom ezt az állapotot, addig amíg nem fog másképp alakulni az életem. Egyébként nem érzem magam rosszul, csak érzem, hogy kinőttem a családi kereteket, és mostmár szükségem lenne nagyobb szabadságra.