Valamelyik éjszaka, asszem tegnapelőtt hallgattam a Kabarécsütörtök évadokat, és benne volt Gálvölgyi János Bohócdala. Szomorkás, melankolikus, kicsit sete-suta, de nekem tetszik.
"Beláttam a paraván mögé, láttam a bábosokat, láttam a zsinórokat és a kereteket, melyekre a zsinórokat rögzítették. Láttam, hogy a darab minden szereplője csak bábu. Ma is látom a bábosokat és a zsinórokat és a kereteket, melyekre a zsinórokat rögzítették de a darabot, amit játszanak, életnek hívják."
2008. december 17., szerda
2008. december 13., szombat
Nem hiszek a szememnek
Az utóbbi időben hullámvasutazik a hangulatom ide-oda. Élem a bipoláris depressziósok szép napjait. Ennek ellenére jól vagyok, kivagyok békülve a világgal, és könnyebben mennek a dolgok mint tavaly ilyenkor. A suli jól megy, majdnem boldog vagyok. Nem hiszek a szememnek, az érzéseimnek, de aztán rájövök, mégiscsak ez az igazság. Valóra válhatnak álmaink, valóra válnak álmaim, néha nehéz, küzdeni kell...
2008. december 10., szerda
Hamarosan re
Hamarosan re. Most vozsgaidőszak, Klaus éskarácsony. Szal hamarosan re...:)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)