Most olyan távolinak tűnik, hiszen távoli is. Sokan emlékeznek arra még amikor egy csatorna volt, amikor nagy szám volt egy telefonos játék, egy nyeremény, vagy az, hogy vonalat kaptunk.
1989-1990-ben még a tojáshéj a seggemen volt, de azért emlékszem ezekre a pillanatokra. Fekete-fehér tv-n néztük a nagyvilágot, és amikor aztmondták, hogy színes tv-t lehet nyerni, az volt az igazi. Minden olyan távolinak és elérhetetlennek túnt. Minden olyan mágikus messzeségben volt. Szerintem nekünk még akkor egy 8 csatornahelyes (Tudod, olyan kapcsolóson, amit mindig kapcsolni kellett, és olyan piros ceruzával kellett hangolni) tv-nk volt. És egy idő után, már nem álltak meg a csatornák. Szóval abból a szép hőskorból való ez a videó. Amikor Dévényi Tiborral (igen akkor még Tiborral és nemTibi Bácsival) lehetett Torpedó játékot játszanni.
"Beláttam a paraván mögé, láttam a bábosokat, láttam a zsinórokat és a kereteket, melyekre a zsinórokat rögzítették. Láttam, hogy a darab minden szereplője csak bábu. Ma is látom a bábosokat és a zsinórokat és a kereteket, melyekre a zsinórokat rögzítették de a darabot, amit játszanak, életnek hívják."
2008. február 23., szombat
Ballad - Ion
Közérdekű közlemény. Ma reggelen Vangelis: Ballad, Klaus Schulze: Ion.
Szóval tegnap nagyon jól voltam. El sm akartam hinni, mennyire kiegyensúlyozott és kipihent voltam, és úgyérzem most is az vagyok. Másfél hét után ez már haladás.
Szóval tegnap nagyon jól voltam. El sm akartam hinni, mennyire kiegyensúlyozott és kipihent voltam, és úgyérzem most is az vagyok. Másfél hét után ez már haladás.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)